Hosszúpályi

Hosszúpályi nagyközségi rangú település Hajdú-Bihar megye Derecske–Létavértesi kistérségében .

Fekvése [szerkesztés]

Hajdú-Bihar megyébenDebrecentől 18 km-re délkeletre, Hajdúbagos és Monostorpályi között fekvő település.

Közúton elérhető a 47-es útról Sárándnál letérve.
Vasúton jelenleg nem érhető el. A MÁV 107-es számú, Debrecen–Létavértes közötti vonalán található, de itt 2009. december 12-én megszűnt a forgalom.

Története [szerkesztés]

A község írott forrásban először 1219-ben jelenik meg. A Váradi Regestrum említi, mint az Ákos nemzetségbeli Erdő úr birtokát. A 13. század végén a község területe az Ő leszármazottai és azok osztályos társai: Salamon és Dénes kezében oszlott meg.

Egy 1415-ben íródott oklevél alapján Hosszúpályi, az Álmosdi Chyre család birtokába került. 1552-ben a Perusich és az Erdőhegyi családok voltak a földbirtokosok a környéken. A település ekkor 43 jobbágytelekkel rendelkezett.

1621-ben már Ödönfy Zsigmondot említik tulajdonosként a források. A református gyülekezet léte ezen időponttól igazolható a településen.

A török pusztítás következtében majdnem teljesen elnéptelenedett, mindössze 6 család maradt. Ismételt benépesülése csak a18. században indult meg. 1732-ben gr. Dietrichstein, Dráveczky, Horváth, Simonyi, Miskolczy és Csomaközi voltak a község területének birtokosai.

A római katolikus egyház 1734-ben szerveződött újjá, az egyházi anyakönyvezések 1744-től állnak rendelkezésre.

A görög katolikus egyházközösség 1768-ban alakult. A 18. század végén a gr. Sternberg, a gr. Zichy, Tihanyi, Bernáth, Kalotay, Szártory és Farkas családok osztozkodtak földjein.

Népcsoportok [szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 83%-a magyar, 17%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Vályi András művében [szerkesztés]

Vályi András „Magyar Országnak Leírása” (1796.) című könyvében az alábbiakat írja a településről:

"PÁLYI. Hegyköz Pályi, Hoszszú Pályi, Monostor Pályi. Három magyar falu Bihar Vármegyében. Hegyköz Pályinak földes Ura Szilágyi, és több Urak, fekszik Csatárhoz közel, mellynek filiája, Hoszszú Pályinak földes Urai Dietrichsteinnak maradékjai; Monostor Pályinak pedig Oedenfi maradékjai; ez fekszik Hoszszú-Pályinak szomszédságában, mellynek filiája, lakosaikatolikusok, többen reformátusokHatárbéli földgyeik jó termékenységűek, vagyonnyaik jelesek, és külömbfélék, eladásra alkalmatos módgyok van, első osztálybéliek."

Fényes Elek forrásmunkájában [szerkesztés]

Fényes Elek a „Magyarország Geographiai Szótára” (1851) című művében az alábbiakat írja a faluról:

"Hosszu-Pályi, magyar faluBihar vmegyébenDebreczenhez 2 mfdnyirehomokoserdős rónaságon; posta helyben. Lakja 1560 református, 380 római katolikus, 280 görög katolikus, 12 zsidó. Egy nagy tornyos református, és két kisebb romai és görög anyatemplom. Határa Fejértó pusztával együtt 19,000 hold, mellyből szántó 10,000 h. (800 urb. és 9200 majors), legelő 2000 h., kaszálló 5000 hold, (4600 h. majorság, 400 h. urbér), erdő 2000 hold. A föld minősége fekete és sárga homok; leginkább teremrozsot, kukoriczát, zabot, igen sok burgonyát és dinnyét; de tisztabuzája is szép, kevesebb mennyiségben. Szarvasmarhája éssertése jeles. Erdejének jó része gyönyörü szálas fákból áll. Folyója nincs, hanem Fehértó pusztán van egy nagy Széktó, mellynek vize köszvény ellen hatalmas gyógyszer; s azért itt fördőházak levén, messze vidékről meglátogattatnak, csakhogyKonyáritó neve alatt ismeretesek, de mint láthatjuk, hibásan. Erdejében is van egy földvár, melly még most is roppant erősségnek látszik. A Monostor-Pályi határszélben pedig egy kolostor kődarabjai maiglan láthatók. Birtokosok: legnagyobb részben gr. Zichy Ferencz; aztán a Tihanyi család, Bónis Ferencz örökösei, Bernáth Lajos, Szártóry Nathanael örök., Horváth Pál, Farkas Károly"

Híres emberek [szerkesztés]

Nevezetességei [szerkesztés]

 

 

Az oldal története

Itt add meg a weboldalad történetét és hogy miért hoztad létre. A fontos lépések és közreműködő emberek is érdemelnek egy említést.